2009. január elsejétől indul el az új egészségbiztosítási rendszer, a jövő évben többek között, a pénztárak előminősítése, a pályázatok kiírása és a tagtoborzás indul el - közölte Horváth Ágnes az új egészségbiztosítási törvényhez benyújtott módosítokról történő parlamenti szavazás előtt egy nappal tartott sajtótájékoztatóján, ahol a liberális miniszter a kormánypártok közötti megállapodás, valamint az új rendszer működése legfontosabb kérdéseire válaszolt:  

Melyik párt nyerte a koalíciós vitát?

A megállapodással és a reform folytatásával elsősorban a betegek nyertek. Mindkét párt kötött kompromisszumot. Az eredeti, liberális javaslat még nagyobb szerepet szánt volna a magánbiztosítóknak, de a létrejövő rendszer egyik legnagyobb erénye, hogy fejlődőképes, és a jövőben továbbfejlődhet olyan irányba, hogy egyre jobban közelítse az SZDSZ eredeti elképzelését. Az MSZP elfogadta, hogy legyen több egymással versenyző pénztár, amelyek közül az emberek szabadon választhatnak, elfogadta, hogy érdemi szerephez jussanak a magánbiztosítók, de elérte, hogy az átalakulás fokozatosabb legyen, mint ahogy az SZDSZ tervezte, és az állami befolyást is megőrizte.

Miért van szükség az egészségbiztosítás reformjára?

Mert a jelenlegi egészségügyi rendszer még mindig őrzi a szocializmus örökségét: nem nyújt jó minőséget mindenkinek, igazságtalan és meghatározó eleme a hálapénz. A világon szinte mindenhol megreformálják az egészségügyet, még ott is, ahol a felsorolt problémák nem is jellemzőek. Egyszerűen azért, mert nem tudják az országok a régi formájában finanszírozni az egyre drágább egészségügyet. Ez ránk is jellemző. Ha nem akarjuk azt, hogy a szolgáltatás színvonala romoljon, akkor hatékonyabb működéssel kell a létező pazarlást megszüntetni. Mindezeken kis változtatgatásokkal már nem lehet segíteni, a rendszer alapvető működési módját kell megváltoztatni.

Mi a reform lényege?

Az egészségbiztosítási reform lényege két elemből áll: egyrészt választási szabadságot adunk az embereknek, másrészt a társadalombiztosítás működtetését új, egymással versenyző szereplőkre bízzuk. Ezek az új szereplők a létrejövő pénztárak, közöttük az emberek szabadon választhatnak.

És miért lesz ez jó nekünk?

Ma hiába vagyunk elégedetlenek, nem választhatunk mást, csak az állami biztosítót. Mert nincs más. Mint a rendszerváltás előtt, amikor ha telefont akartunk, csak az állami Matávhoz fordulhattunk, ha autót, akkor az állami Merkúrhoz. Ki vitatná, hogy ma, amikor több szolgáltató közül választhatunk, jobb a telefon- és az autóellátás? Ezek a cégek pontosan tudják, hogy ha nem dolgoznak jól, az emberek elfordulnak tőlük. Mert választhatnak másikat. Az egészségügy olyan terület maradt, ahol ilyen választási lehetőségünk nincs. Most ezt a választási lehetőséget teremtjük meg: a létrejövő pénztárak új szemlélet hoznak, a köztük lévő szabályozott verseny pedig folyamatosan javuló minőséget eredményez. Nyilvánvaló: mindenki olyan pénztárat választ majd, amelytől több és jobb szolgáltatást kap. Azért, hogy őket válasszuk, a pénztárak kikényszerítik a velük szerződött kórházaktól a betegeknek nyújtott jó minőségű ellátást.

Mit fognak ezek a pénztárak kínálni?

Olyan kórházakba küldik a betegeket, ahol a gyógyítás színvonala jobb. Ügyfélközpontot működtetnek, hogy a beteg gyorsan megkapja a megfelelő ellátást, felesleges vizsgálatok és sorban állás nélkül. Előbb-utóbb azt is garantálni fogják, hogy a velük szerződött szolgáltatóknál a kezelés után nem kell hálapénzt fizetni. Az is lehet, hogy valamelyik pénztár vállalja majd: visszafizeti a vizitdíjakat, ha az ügyfele rendszeresen részt vesz a szűrővizsgálatokon.
 
Mennyire fog érvényesülni a szolidaritás a több pénztáras rendszerben?

A lehető legnagyobb mértékben, ráadásul ha valami nem szolidáris, akkor az a mai hálapénzes egészségügy. Mi valódi szolidaritásra épülő rendszert hozunk létre, ahol világos mindenki számára, hogy saját vagy az állam által teljesített befizetések alapján hol, milyen ellátásra, milyen feltételekkel jogosult. Az új rendszerre való áttérés nem jár járulékemeléssel, a jövőben is mindenki szükségletei alapján kap ellátást, miközben jövedelemarányos járulékot fizet.

És mi a garancia arra, hogy a pénztárak nem válogatnak az emberek között, és nem üldözik el azt, akinek túl drága a kezelése?

Az emberek válogathatnak a pénztárak között, de a pénztárak nem válogathatnak a hozzájuk forduló emberek között. Törvény mondja ki, hogy kötelező lesz mindenkivel szerződniük. A több pénztáras rendszerben nem lesz "senki földje", mindenki tartozik valahova. Aki nem választ magának pénztárat, azt a területileg illetékes pénztár köteles biztosítani. Egy pénztárnak sem lesz érdeke senkitől megszabadulni, de ha ezt mégis megteszi, akkor egyrészt súlyos büntetésre számíthat, másrészt az illető személy egy másik hasonló pénztárhoz kerül át. A rendszerből nem lehet kikerülni. Fenntartjuk a kötelező biztosítás elvét, így senki nem marad ellátás nélkül.

És mi van akkor, ha a pénztár az ellátásokon akar spórolni?

Az Egészségbiztosítási Felügyelet szigorúan ellenőrzi, hogy mindenki megkapja-e a szükséges ellátást. A pénztárak fejkvótát kapnak az egyes biztosítottak után. A jól meghatározott fejkvóták miatt a pénztáraknak nem is áll érdekükben a betegek közötti válogatás vagy az ellátáson való spórolás. Az idős, beteg emberek után ugyanis sokkal több pénzt kapnak, mint az egészséges, fiatalok után, hiszen többe kerül az ellátásuk. Ezzel a rendszer megerősíti a nemzeti kockázatközösséget.
 
Mennyire számít különlegesnek az új rendszer?

Az egészségügy területén a szocialista rendszer örökségével a térség valamennyi államának meg kell küzdenie. A Visegrádi-országok (Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország) az elmúlt évtizedben különböző utakon indultak el, de mára egymáshoz nagyon hasonló reformokat valósítanak meg. Az állami monopólium mindenhol megszűnt vagy megszűnik, mindenhol több szereplős egészségbiztosítási rendszer alakul ki, amelyben a biztosítottak választhatnak a biztosítók vagy a pénztárak között, és a magánbefektetők érdemi szerephez jutnak az ellátás finanszírozásában. A magyar egészségügy átalakítása ehhez a tendenciához illeszkedik.

A liberálisoknak mi a legfontosabb ebben a reformban?

Az emberek demokratikus jogának része az, hogy a lehető legszélesebb körben dönthessenek az életüket meghatározó kérdésekben. Ha az állam eléggé felnőttnek tekinti a polgárait ahhoz, hogy eldönthessék kiben vagy miben bíznak, amikor élelmiszert vásárolnak, iskolába íratják gyermeküket, autót vesznek vagy a választásokon szavaznak, akkor miért ne dönthetnének arról is, mely biztosítótól várják el a jobb egészségügyi szolgáltatásokat? Egy demokratikus piacgazdaságban nem az szorul különleges indoklásra, hogy az emberek választhassanak, hanem az, hogy ezt ne tehessék meg. Az egészségügy biztosan nem az a terület, ahol ettől a szabadságtól meg kellene fosztani az embereket. A választás lehetősége erőt ad az egyes embereknek, így végre nem kiszolgáltatott tárgyai, hanem a legfontosabb szereplői lesznek az egészségügynek.

Forrás: szdsz.hu